1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. testéről; külsejéről, felületéről, területéről v. a tetejéről le v. el. [jön] a piacról; [leesik] a fáról.

2. némely hely(iség)ből, vmely intézményből ki, el, ill. onnan, tőle eredően. [jön] a konyháról, a rendőrségről. | <helynévhez.> pécsről. | valami színhelyéről. az előadásról [jön].

3. a jelzett távolságban levő hely(zet)ből. tíz méterről [lő].

4. vmely időpontról, időszakról eredően. tegnapról [való].

5. valakitől, valamitől eredően. apjáról [maradt]. | valamiről mint kiindulási pontról. 10 fokról [20 fokra emelkedik].

6. valaminek az alapján. mozgásáról [felismeri]; jó boráról [híres].

7. <vonzatként.> [beszél, érdeklődik, vélekedik] az emberekről.

1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. < (idő)határozói mellékm kötőszavaként:> ahogy(an), amint, amikor. egy hétre rá, hogy megjött, ment is vissza.

2. <kérdő alakú ált névm-sal:> ahogy(an). megcsinálták, ki hogy tudta.

1. <állítm nélküli válaszban, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val, annak kif-ére, hogy a mód, ill. a körülmények esetenként változnak.> [jól megy a munka? ] mikor hogy!

2. ▸ hogy, hogy nem hogy, hogy nem, elveszett.